Aradon, 1849-ben, ezen a napon 13 honvéd tábornokot végeztek ki, mert hűek maradtak a szabadságharc céljaihoz, és nem hajoltak meg az elnyomás előtt. Ők mindannyiunk számára örök példát mutatnak, hogy a szabadság nem csak eszme, hanem olyan érték, amiért érdemes áldozatot hozni.

A szabadságharc leverésének tragikus napja és a vértanúk sorsa nem csak fájdalommal tölti el a szívünket, hanem büszkeséggel is, mert ők bebizonyították, hogy a magyar nemzet képes harcolni az igazságért, még akkor is, ha ez az életükbe kerül.

 

Az aradi tizenhármak mind különböző utakat jártak be, más-más nemzetiségűek és vallásúak voltak, de egy cél egyesítette őket: a magyar haza védelme és a szabadság eszméjének diadala. Nevük örökre összefonódott a hazáért vívott küzdelem hősies példájával. Tetteik a magyar történelem fényes lapjain szerepelnek, és emléküket tovább kell adnunk a jövő nemzedékeinek is, mert csak így maradhat élő a szabadság iránti tisztelet és vágy.

 

A mai napon nem csak múltunkra emlékeztünk, hanem arra is, hogy a szabadság és az igazság olyan értékek, amelyekért folyamatosan dolgoznunk kell. Az aradi vértanúk áldozata figyelmeztet bennünket arra, hogy a szabadságot megőrizni legalább olyan fontos, mint kivívni azt.

 

Ahogy elhelyeztük a megemlékezés koszorúját, tisztelettel adóztunk azok előtt, akik életüket adták a nemzetért. Őrizzük meg a hősök emlékét, hogy tetteik soha ne merüljenek feledésbe, és mindig irányt mutassanak számunkra, amikor nemzetünk szabadságáról és jövőjéről gondolkodunk.

 

Tisztelet a hősöknek! Tisztelet a vértanúknak!